Szimler Bálint, rendező, Magyarországon született, de az Egyesült Államokban nőtt fel. 2006-ban iratkozott be a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol Enyedi Ildikó osztályában diplomázott filmrendezőként. Harmadéves rövidfilmje, az “Itt vagyok” elnyerte a Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilm díját, beválogatták a cannes-i Cinefondation szekciójába, később pedig az Európai Filmdíjra is jelölték. Az iskola után rendszeres munkatársával, az azóta Emmy-díjas Rév Marcell operatőrrel közösen készítette el a Kodály Method (2012) videóklip sorozatot, amely műfaji és stiláris forradalmat hozott a hazai music video színtéren. E munkák folytatásaként 2015-ben rendezte a Balaton Method című egész estés produkciót, amely a műfaj dramaturgiai összetettségét páratlan szintre emelte. Jelenleg reklámfilmeket rendez és készíti első fikciós játékfilmjét. Az általa készített Samsung – See Colors reklámfilm 2016-ban két bronz oroszlánt nyert Cannesban. Bálint a zenei szférában is aktív: szövegíróként és vizuális alkotóként a LAIHO együttes műhelyének tagja.
MOME Open: Mikor és miért kezdtél érdeklődni a rendezés iránt? Mi vonzott ehhez a területhez?
Szimler Bálint: Gimnáziumban nagyon unatkoztam és ezért rengeteg mindenben kipróbáltam magam. Alapvetően idealista vagyok és ez cselekvésre késztet; úgy tudom leírni, ha például besétálok egy üres vagy magára hagyott térbe, abban történetet, lehetőséget látok, megszólal egy igény, hogy hogyan lehetne jót csinálni belőle. Gimiben is ezeket a légüres tereket próbáltam betömködni, ezért csináltam iskolaújságot, iskolarádiót, zenekart, bulikat, rendezvényeket, színdarabot, amit írtunk, játszottam benne és nagyrészt rendeztem is stb. És persze filmeket. Sok esetben főleg közösségépítési szándékom volt ezekkel az akciókkal, de a film volt az, amit a leginkább a sajátomnak éreztem és amiben minden, ami érdekelt valamilyen módon összpontosul.
M.O.: Hogyan találtál rá a zenei videók rendezésének világára, és mi inspirált téged arra, hogy ebben a műfajban tevékenykedj?
Sz.M.: Még abban a korosztályban nőttem fel, amikor nem volt mindig internet vagy Youtube. Ha új zenéket akartál megismerni, akkor ültél az MTV előtt és vártad mi következik. Meg hát internet nélkül négyszer annyi szabadidő és türelem volt, szóval folyton ott ültem az MTV előtt és néztem a klipeket. Egészen kiskorom óta foglalkoztat aktívan a zene és mivel, mint kiderült a zenéléshez nincs tehetségem, így valahogy mégis közel lehetek hozzá.
M.O.: Milyen különbségeket látsz a hagyományos filmművészet és a zenei videók rendezése között? Milyen kihívások és előnyök kapcsolódnak ehhez a műfajhoz?
Sz.B.: Nekem a videóklip kultúra abban a korszakban született meg, amikor olyan emberek csinálták a klipeket, mint Michel Gondry, Spike Jonze, Jonathan Glazer, Chris Cunningham stb. Ők és a hozzájuk hasonló nagy formátumú alkotók és a videoklip művészeti alkotássá való felemelkedése elképesztő módon szabadították fel a hagyományos filmes elbeszélésmódot. A vizuális és formai megvalósításoknak pedig egy egészen új és friss tárházát nyitották meg, amiket azóta is használnak filmekben. Olyan referenciapontok lettek, amik nagyon komolyan befolyásolták a filmművészet egészét. Vagyis számomra a kettő kölcsönhatásban van inkább egymással, mintsem elkülönülnek.
M.O.: Mi az a kreatív folyamat, amit általában követsz, amikor egy új zenei videó vagy reklámfilm, esetleg játékfilm elkészítésébe fogsz?
Sz.M.: Minden projekt teljesen más, jó esetben egy idő után kialakul a saját működése, elkezd önálló életet élni az anyag, megmutatni a sajátos működési mechanizmusát. Ezekre próbálok minél inkább nyitottan figyelni, illetve megérezni ezt. A videóklipnél eleve vannak olyan elemek, amelyek irányt adnak, hiszen mindig a zene a kiindulási alap; a dal maga rengeteg mindent meghatároz: a stílusa, ritmikája, hangszerelése, hangulata, szövege stb. De néha a zenekar vagy frontember jelenléte, mondanivalója, története is izgalmas támpontok lehetnek. Akár egy filmnél a színeszek. Ezenkívül az eredetiség fontos szempont, hogy olyat csináljak, ami valamilyen szempontból különleges.
M.O.: Van olyan projekted, amelyre különösen büszke vagy, amelyet emlékezetesnek tartasz?
Sz.B.: A zenés anyagok közül nekem a Balaton Method készítése volt a legemlékezetesebb, életem eddigi legfelszabadultabb forgatása volt. De azt remélem nem csak az én életemben meghatározó élmény, hanem 10 év múlva még érdekesebb lesz majd megnézni a kordokumentum jellege miatt. Remélem nem felejtik el addig.
M.O.: Most először oktatsz Music Video tanfolyamunkon. Mi az, amit a képzésen résztvevők tanulhatnak tőled, milyen készségeket sajátíthatnak el a tanfolyamon?
Sz.B.: Ebben a szakmában nincsenek kulcsok amiket, ha átadsz, akkor hirtelen tudni fogják, hogy kell csinálni. Ilyesmire nem érdemes számítani. Minden alkotó egy életen keresztül tanulja, próbálgatja, hogyan kell érvényes és izgalmas dolgokat teremteni és ehhez mely eszközök a legmegfelelőbbek. Ezért talán a filmes gondolkodásmód, a hozzáállás, a megközelítés, a rendezői logika az, amikből a legtöbbet tudom átadni.
M.O.: Kiknek ajánlanád a tanfolyamot? Kiket vársz a képzésre?
Sz.B.: A videóklip műfajára a végtelen szabadság jellemző, ezért ez egy nagyon izgalmas önkifejezési lehetőség, aminek nincsen formai határa. Ezért nem csak azoknak ajánlom, akit kifejezetten a filmezés érdekel, hanem azoknak is, akit a fotózás vagy akár valamilyen képzőművészeti megközelítés izgat. De kifejezetten izgalmas lehet olyanok számára is, akikben megfogalmazódik valamilyen igény az önkifejezésre, de még bizonytalanok abban, hogy milyen módon tudnák kommunikálni.
Tudj meg többet októberben induló Music Video tanfolyamunkról ☞ https://open.mome.hu/musicvideo/
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: Szeptember 22.
Kezdés: Október 3.
