A reziliencia nem rendkívüli képesség, hanem mindennapi válasz az élet természetes kríziseire: nem az számít, elér-e a nehézség, hanem hogy hogyan jövünk ki belőle, mennyi idő alatt, és mennyire rugalmasan. Ebben az epizódban Poór Judit tanácsadó segít megérteni a lelki ellenállóképesség „hagyma-rétegeit” – az önvalidálástól a támogató kapcsolatokig –, Szőnyi Ferenc ultratriatlon-világbajnok története pedig testközelből mutatja meg, mit jelent a gyakorlatban az alkalmazkodás: figyelni, lassítani, újrarendezni magunkat, és továbbmenni.
A reziliencia – vagyis a lelki ellenállóképesség – Magyarországon nagyjából 5–10 éve került igazán a köztudatba, pedig mindannyiunk életében jelen van. Poór Judit tanácsadó megfogalmazásában ez nem egy rendkívüli állapot, hanem válasz a természetes krízisekre és hullámzásokra, amelyek újra és újra megjelennek az életünkben. Nem az a kérdés, hogy ér-e minket nehézség, hanem az, mit kezdünk vele: hogyan jövünk ki belőle, mennyi idő alatt, mennyire rugalmasan.
A lelki rugalmasság részben személyiséghez kötött, részben tanult és fejleszthető. Befolyásolja a családi háttér, a társadalmi közeg, az iskolai élmények, a kapcsolataink – és az is, mennyire engedjük meg magunknak a nehéz érzések megélését. A reziliencia nem egyetlen tulajdonság, inkább egy réteges rendszer, mint egy hagyma: középen mi vagyunk, körülöttünk pedig védőrétegek – család, barátok, közösségek, énidő, önismeret, tanulás –, amelyek krízishelyzetben megtartanak minket. Ezek egy része adott, más része tudatosan építhető.
Az első lépés mindig a felismerés és az önvalidálás: kimondani, hogy „igen, ez most nehéz”. A reziliencia nem hárítás. Ha lesöpörjük a problémát az asztalról, a stressz attól még dolgozik bennünk. A reziliens hozzáállás inkább az, hogy megélem a fájdalmat, együttérzek magammal – de nem ragadok benne örökre.
Ez a szemlélet nagyon kézzelfoghatóvá válik Szőnyi Ferenc történetében. Az ultratriatlon világbajnok 43 évesen kezdett sportolni, és az elmúlt közel húsz évben a világ legkeményebb versenyein bizonyította: a reziliencia nem adottság, hanem döntések sorozata. Legutóbb a TransCanada Ultra során 45 és fél nap alatt 12 800 kilométert tekert végig – közel a Föld átmérőjének megfelelő távot.
Ilyen terhelésnél már nem a „kibírás” a kérdés, hanem az alkalmazkodás. Folyamatos önfigyelem, határértékek betartása, türelem a testtel: ha kellett, lassított, mert nem egy szakasz megnyerése, hanem a küldetés teljesítése volt a cél.
A reziliencia nem azt jelenti, hogy nem törünk meg, hanem azt, hogy képesek vagyunk újrarendezni magunkat, múltat és jövőt együtt látni, és a nehézségekből kiindulva továbbhaladni. Mindenkinél máshogy néz ki, de mindannyiunkban ott van a lehetősége.
A Design Your Self podcast epizódjai elérhetőek a YouTube, Spotify, illetve Apple Podcasts felületeinken is!
