Augusztus 21-én és 22-én különleges adatvizualizációs workshopra várunk: összefogtunk a New York-i Data Vandals kollektívával és a 12. kerülettel, hogy együtt mutassuk meg, hogy a közösségi tereink és azok története folyamatosan formálja életünket, emlékeinket. Ehhez adatvizualizációs eszközök és a kerület lakóit hívjuk segítségül, ugyanis a dizájn eszköztára a Data Vandals számtalan tapasztalata szerint meglehetősen hatékony lehet a társadalmi érzékenyítésben. Jason Forresttel, a kollektíva egyik alapítójával a workshopról, az emberek összekapcsolásáról és az adatok szerepéről beszélgettünk.
Kartondobozok, színes grafikák és millió szövegbuborék – nagyjából ezt láthatja a laikus, ha a Data Vandals munkáiba botlik. Ez nagyjából igaz is, azonban a felsorolt munkák hátterében jóval többről van szó: a New York-i adatduó ugyanis láthatóan egészen más megközelítést hoz be az adatvizualizáció világába, amire sokan úgy gondolnak, mint egy elvont szubkultúra, ahol számítógépeket bújó szakemberek alkotnak nehezen megfogható és érthető vizualizációkat. „A Data Vandals egy kísérletként indult, hogy adatokat felhasználva valós emberekkel, valós párbeszédet indítsunk el a közösségünkben, New Yorkban. A projekt első néhány évében tudatosan lassan haladtunk, hogy legyen időnk ezt a szemléletet kikísérletezni, megtalálni a vizuális stílusunkat és a munkafolyamatainkat„ – állítja Jason.
Az alapötletük egyszerű, mégis ambiciózus volt: az utcára és az emberek közé kell vinni az adatvizualizáció eszköztárát, hogy a segítségükkel az adott közösség felismerjen valami fontosat önmagáról. Ez a felismerés bármilyen, társadalmi szinten égető témában megtörténhet: legyen szó a klímavédelemről, sokszínűségről, közösségi terekről vagy társadalmi emlékezetről. Ahhoz azonban, hogy erre a pontra eljusson egy közösség, tagjainak valamilyen formában kapcsolatba is kell lépniük egymással. Ezen a ponton kapcsolódik be a Data Vandals, akik az adat segítségével elindítják ezt a kommunikációt.
Balra: Jen Ray, jobbra: Jason Forrest / fotó: Data Vandals
Jason Forrest adatvizualizációs és design szakértő, aki az üzlet, a kultúra és az adatok metszéspontjában dolgozik. Korábban a McKinsey & Company egyik társult partnere volt, valamint a Data Visualization Lab igazgatója, ahol két év alatt több mint 30 ügyfelet támogatott. Kilenc éves McKinsey-s pályafutása során elindította a McKinsey Health Institute-ot, vezette a COVID Response Centert, és részt vett számos kiemelt eseményen, például a McKinsey COP26-os megjelenésében. Munkája számos iparágat és technológiát átfog, Fortune 100-as vállalatoknak, civil szervezeteknek és nonprofit alapítványoknak is adott már tanácsot. Digitális eszközöket, irányítópultokat és interaktív, történetmesélő vizualizációkat készített felsővezetők számára, feltérképezte a McKinsey történetét, valamint adatszobrokat alkotott az egész szervezet inspirálására.
A Nightingale – a Data Visualization Society folyóirata – társalapítója és főszerkesztője, ahol globális párbeszédet kezdeményez az adatvizualizációról, több ezer szerzőt támogatva abban, hogy bővítsék a témáról szóló narratívát. 2022-ben elindította a Nightingale Magazine nyomtatott kiadását, melyet ma már 57 országban jelenik meg, és amely továbbra is azt vizsgálja, hogyan beszélünk az adatvizualizációról, hogyan gyakoroljuk, és milyen értéket tulajdonítunk neki. Jelenleg egy könyvön dolgozik, amely arról szól, hogyan kommunikáljunk hatékonyan információval egy bizonytalan világban.
„Azt tapasztaltuk, hogy sok ember, akivel találkozunk, tart az adatoktól, vagy úgy érzi, nincs túl sok befolyása arra, hogy milyen adatok és hogyan jelennek meg róla. Ugyanakkor kevesen számítanak arra, hogy adatokkal találkozhatnak a digitális világon kívül is, így amikor a valós térben találkoznak adatvizualizációval és velünk, az kíváncsiságot és érdeklődést vált ki, és ez egy remek lehetőség arra, hogy beszélgetés induljon az magukról az adatokról, és hogy együtt ötleteljünk” – mondta el a MOME Opennek az adatvizualizációs szakember. A workshopjaik kitalálásakor olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy hogyan tudnák integrálni a város életébe az adatok segítségével elindult kommunikációt, vagy hogy hogyan tudnák érdekesen illusztrálni azokat a témákat, amik valójában érdeklik az utca emberét.
A figyelem felhívásában a Data Vandals másik fele, Jen Ray művész segédkezik, aki munkáiban performanszokkal, festményekkel és hangmunkákkal is foglalkozik: ő a projekt művészeti vezetője, az installációk, poszterek az ő vizuális világának köszönhetően kelnek életre. „Az adatvizualizáció lehetővé teszi, hogy megértsünk bonyolult adathalmazokat. Emellett az üzleti élet egyik fontos nyelve, és sok esetben az általunk használt technológiáikat is ez hajtja – de az adatoknak nem kell poros számítógépeken és adatbázisokon ücsörögniük. A művészet segítségével megelevenedhetnek a város utcáin, múzeumokban vagy parkokban is.” – állítja Jason a munkafilozófiájukról.
Jen Ray multidiszciplináris művész, aki performanszokat, festményeket és hangmunkákat hoz létre, amelyek a női önbizalmat és önrendelkezést ünneplik. Munkáiban széles körű társadalmi-politikai és kulturális hivatkozásokból merít inspirációt és szimbolikát – a feminista sci-fitől és disztópikus elméletektől kezdve a hetvenes évek glam rockján át a többrétegű történelmi utalásokig és nemi alapú történetmesélésig. Művészetével megkérdőjelezi a feminizmus statikus vagy túlzottan tiszteletteljes értelmezését, és a nemi szerepekről, interszekcionalitásról és identitáspolitikáról szóló folyamatos párbeszédre ösztönöz.
Jen Ray részletgazdag rajzai filigrán vonalakkal és színekkel kidolgozott alkotások, amelyekben olyan harcra kész amazon nők jelennek meg, akik bomló, félig szürrealista és különös módon gyönyörű kietlenségben élnek. A papírmunkákon túl Ray fényűző és provokatív performanszokat rendez, amelyekben rajzainak női főhősei kelnek életre.
A Data Vandals ötvözi az adatvizualizációt a művészettel
De hogyan épül fel egy ilyen workshop? És mire lehet számítani majd a MOME Open workshopján? Jason elmondása szerint általában azzal kezdődik minden, „hogy elmagyarázzuk, mit csinálunk. Ezután a résztvevőinktől kapott kérdésekből és a kialakuló beszélgetésekből tudjuk, hogy jó úton járunk, haladunk a konkrétum felé. Ez a projektünk legérdekesebb – és legszórakoztatóbb – része”. Ahogyan az a két napos workshop oldalán is olvasható, az első napon a résztvevők megismerik a módszertant, majd következik a legizgalmasabb rész: csapatokba szerveződve különféle témákat dolgoznak fel, majd célokat tűznek ki, amelyek eléréséhez az adatvizualizációs eszközök és a két szakember tudása lesznek segítségül.
A második napon megérkeznek az ötletek a valóságba: a készülő installációknak a 12. Kerület jóvoltából a Városmajor park fog egy délutánra otthont adni, ahol több fontos téma és kérdés kerül terítékre. Mi lett a zöld tereinkkel? Mit árulnak el ezek a zöld terek rólunk, mint közösség? Hogyan vélekednek a parkot használók a Városmajor történetéről, szerepéről? Milyen szerepet játszott a terület a saját életükben? A beérkezett válaszok – esetünkben adatok – mentén megkíséreljük megérteni a közvéleményt a fentebb említett témákkal kapcsolatban. Miért fontos ez? „Őszintén hisszük, hogy ezek a technikák segíthetnek abban, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítsunk ki a közösségünkkel, szomszédainkkal, de akár a barátainkkal is.” – állítja a workshop lehetséges, kézzelfogható eredményeiről Jason.
A Data Vandals munkafolyamatai persze messze túlmutatnak az adott installációt létrehozó közösség építésén. Sajátos adatvizualizációs megközelítéseik és eszközeik más területen is felhasználhatóak. Legyen szó egy szervezet vagy cég problémamegoldási útjáról, csapatépítésről, vagy az elvégzett munkánk terepen való megítéléséről. „Legyen szó bármilyen közösségről, a módszereink segítségével jobban megérthetjük a közvéleményt, de akár saját magunkat is. A közösségi, vagy társadalmi kommunikáció elindulása pedig végtelen számú hasznos ötletet tárhat elénk.”
A workshopra jelentkezni az alábbi linken tudtok:
https://open.mome.hu/creative-approaches-for-city-data/
